Picit sétáltunk a diófával, szelídgesztenyével beültetett védett területen, megfigyeltük a madárodúkat és az Észak-Amerikából származó tövises lepényfákat, azok terméseit. Utunkat folytattuk a Köves-bérc gerincére, ahonnan a ködös idő ellenére is láthattuk a homoródszentpáli halastavakat, a távoli Bágyi-várhegyet. A havas táj jó lehetőséget kínált a szánkók „leporolására” is, és ha a hó nem is volt erre a legalkalmasabb, a gyerekek nem adták fel egy pillanatra sem.
A műúthoz leereszkedve a Csősz-bükk meredek oldala várt ránk, amelyet legyőzve jutottunk ki a csúcsra, a kilátóhoz. A gyerekek hamar rátaláltak a megfelelő szánkópályára, ahol végre száguldozhattak. Innen már lefele vezetetett az utunk és három kilométert követően visszaérkeztünk az autókhoz.