A Hortobágy Nemzeti Park adott otthont március 21-23. között a magyarországi nemzeti parkok részvételével zajló 2017-es Környezeti Nevelési Szakmai Napoknak. A rendezvény célja a környezetvédelmi nevelésben tevékenykedő nemzeti parkos kollégák tevékenységeinek megismerése, az elmúlt év tevékenységi beszámolóinak meghallgatása volt.
A Zöld SzékelyFöld Egyesület Hangyasuli programja a tavaly december óta már Magyarországon is terjed, hiszen tananyagjait csak ez év januárjában 398 településről töltötték le, összesen 2924 tananyagot, szinte kizárólag magyarországi pedagógusok. Ennek is tudható be, hogy a szakmai napok szervezői felfigyeltek a Hangyasuli tevékenységére, és meghívták egyesületünket, hogy mutassuk be részletesen a programot, terveinket.
Természetesen éltünk a lehetőséggel, hiszen idehaza elszigetelt tevékenységnek számít a szervezett környezeti nevelés, és a fejlődéshez elengedhetetlen mások tevékenységeinek, ötleteinek a megismerése, a jó értelemben vett konkurencia, az együttműködés. Bepillantást nyerhettünk abba, hogy hogyan szerveznek környezeti nevelési programokat a magyarországi nemzeti parkok munkatársai, milyen jellegű játékokat használnak. Alkalom adódott terepen is megismerkedni a Hortobágyi Nemzeti Park néhány értékével. Meglátogattuk az 1500 méter hosszúságú, pallórendszerrel, kilátókkal kialakított Tisza-tavi Vízi Sétány tanösvényt, a Hortobágyi Vadasparkot és a Hortobágy-halastavi kisvasutat és tanösvényt is.Örvendetes, hogy pozítiv fogadtatásban részesült a Hangyasuli program, az eddigi tevékenységek, a bemutatott játékok, ingyenes tananyagjaink. Az értékelés a témában dolgozó szakemberek részéről érkezett, így megerősített bennünket abban, hogy jó irányban haladunk.
Ha párhuzamot szeretnénk vonni a látottak és a hazai helyzet között, a szakadék lenne a megfelelő jelző. Hogy Magyarországon számos terület megmaradt állami tulajdonnak, vannak pozítiv hozadékai is, hiszen így a nemzeti parkoknak lehetőségük van állattartással, épületek bérbeadásával és számtalan más tevékenységgel bevételre szert tenni. Szezon függvényében akár 180-250 szakember is dolgozik például a Hortobágyi Nemzeti Parknál, akiknek segítségével számtalan programot, szakmai tevékenységet lehet megvalósítani. A beszámolókat hallgatva jelenleg talán nem létezik olyan nemzeti park, ahol ne lenne erdei iskola, látogatóközpont, és ahogy a beszámolókból kitűnt, az idei tervekben is számtalan látogatóközpont építése szerepel, döntő részük uniós pályázatok (!) segítségével. Eközben itthon, mintha a köd sosem szállna fel. Számtalan környezetvédelmi probléma van, de azok megoldása csak nyilatkozatok szintjén fontos, a valóságban láthatatlan az előrelépés.
Ilyenkor tavasszal divat összeszedni a szemetet a folyópartokon, majd hátradőlni s egy év múlva megint büszke lenni munkánkra. Persze, ha arra a keressük a kérdést, hogy kinek a felelőssége, hogy a település kül- és belterülete szemetes, akkor már lehet, hogy nincs okunk örömre. De beszélhetünk a fakultatívnak feltüntetett szennyvízcsatorna-hálózatra való csatlakozásról, a megunhatatlan falopásokról, a nem létező szelektív hulladékgyűjtésről és sok másról. Nevelés és számonkérés nélkül továbbra is csak önmagunk tökéletlenségének örvendhetünk.
A jelenlegi trendeket tekintve központi szinten változásokra továbbra sem lehet számítani. De nézzük a jó oldalát, talán ez ad még nagyobb lendületet a Hangyasulinak, hogy jelenlegi tevékenységeit még hatékonyabban, még több iskola, gyerek, pedagógus bevonásával végezze.Habár jelenleg több program még csak előkészület alatt van, annyit elárulhatunk, hogy szeptembertől magasabb szintre lép a program, és elindítjuk a Székelyföld iskoláinak nagyrészét lefedő rendszeres környezeti nevelést.
Ha párhuzamot szeretnénk vonni a látottak és a hazai helyzet között, a szakadék lenne a megfelelő jelző. Hogy Magyarországon számos terület megmaradt állami tulajdonnak, vannak pozítiv hozadékai is, hiszen így a nemzeti parkoknak lehetőségük van állattartással, épületek bérbeadásával és számtalan más tevékenységgel bevételre szert tenni. Szezon függvényében akár 180-250 szakember is dolgozik például a Hortobágyi Nemzeti Parknál, akiknek segítségével számtalan programot, szakmai tevékenységet lehet megvalósítani. A beszámolókat hallgatva jelenleg talán nem létezik olyan nemzeti park, ahol ne lenne erdei iskola, látogatóközpont, és ahogy a beszámolókból kitűnt, az idei tervekben is számtalan látogatóközpont építése szerepel, döntő részük uniós pályázatok (!) segítségével. Eközben itthon, mintha a köd sosem szállna fel. Számtalan környezetvédelmi probléma van, de azok megoldása csak nyilatkozatok szintjén fontos, a valóságban láthatatlan az előrelépés.
Ilyenkor tavasszal divat összeszedni a szemetet a folyópartokon, majd hátradőlni s egy év múlva megint büszke lenni munkánkra. Persze, ha arra a keressük a kérdést, hogy kinek a felelőssége, hogy a település kül- és belterülete szemetes, akkor már lehet, hogy nincs okunk örömre. De beszélhetünk a fakultatívnak feltüntetett szennyvízcsatorna-hálózatra való csatlakozásról, a megunhatatlan falopásokról, a nem létező szelektív hulladékgyűjtésről és sok másról. Nevelés és számonkérés nélkül továbbra is csak önmagunk tökéletlenségének örvendhetünk.A jelenlegi trendeket tekintve központi szinten változásokra továbbra sem lehet számítani. De nézzük a jó oldalát, talán ez ad még nagyobb lendületet a Hangyasulinak, hogy jelenlegi tevékenységeit még hatékonyabban, még több iskola, gyerek, pedagógus bevonásával végezze.Habár jelenleg több program még csak előkészület alatt van, annyit elárulhatunk, hogy szeptembertől magasabb szintre lép a program, és elindítjuk a Székelyföld iskoláinak nagyrészét lefedő rendszeres környezeti nevelést.
