A hulladéklerakó, a hulladékok végleges lerakására szolgáló, a talajban, vagy föld alatt kialakított létesítmény. A lerakásra kerülő hulladékokat figyelembe véve három csoportra oszthatjuk a lerakókat:
– A osztály – veszélyes hulladéklerakó
– B osztály – nem veszélyes hulladékok
– C osztály – inert hulladékok
A lakosság által termelt hulladékok a nem veszélyes lerakóba kerülnek.,
Kialakításuk szerint különbözőek lehetnek:
A modern hulladéklerakók elsősorban attól különböznek a szemétgödröktől, hogy a szigetelésnek köszönhetően a hulladék nem érintkezik a talajjal, élővizekkel.
Általánosan egy lerakó a következőképpen néz ki:
A lerakó alján legalább 1 méter vastag természetes szigetelőréteg kell elhelyezkedjen. Abban az esetben, ha a talaj nem rendelkezik a megfelelő szigetelési tulajdonságokkal ezt a szigetelő réteget mesterségesen is ki lehet alakítani. Ez a réteg legalább fél méter vastag kell legyen.
Az agyag réteg felett helyezkedik el a monitoring rendszer, amely feladata az elkövetkezőkben jelezni, ha a szigetelésben meghibásodás történik. Erre az érzékelő hálózatra kerül a legalább 2 mm vastag polietilén fólia (PEHD), majd a geotextil.
A következő fél méter vastag kavicsréteg feladata, hogy segítsen a csurgalékvíz összegyűjtésében, ezt követi még egy geotextil réteg, amely megakadályozza, hogy a kavicsréteg a szeméttel kapcsolatba kerüljön, gyengítse annak vízáteresztő képességét.
A keletkező csurgalékvízet összegyűjtik, a lehetőségek szerint már a helyszínen tisztítják, előtisztítják. A termelődő gázt is összegyűjtik, hasznosítják (pl. épületek fűtésére), vagy elégetik.
